Gonosz embernek és hamis prófétának tartottak Engem, és így megkorbácsoltak

Drága szeretett leányom, ma feltárom előtted a végidők egyik legnagyobb titkát.

Az utolsó nap felé vezető események sorozata, hasonlít a Keresztre feszítésemhez, mely minden szakaszában meg fog ismétlődni, egészen addig a napig, amikor újra eljövök, hogy megmentsem a világot.

Amikor a Getszemáni Kertben voltam, elszigetelten, egyedül, le voltam sújtva a fájdalomtól, mivel csak nagyon kevesen hitték el, hogy az Igazságot mondom. Az Atyám iránti Szeretetem tartott fenn Engem, de az emberiség iránti Szeretetem miatt vállaltam az elviselt kínszenvedést, beleértve a Sátán keze által okozott szellemi és testi kínokat is, bár ez óriási erőfeszítésembe került.

Ó, mennyire szenvedtem Én abban a Kertben! Mennyire könyörögtem Atyámhoz a megkönnyebbülésért! Mennyire vérzett a szívem, amikor a gonosz megmutatta Nekem, hogy a világ hogyan fog véget érni. Gúnyolódott Velem, kinevetett, leköpött és csúfolt s közben megmutatta Nekem ellenségeim lelkét, akik egy szép napon azt fogják mondani a világnak, hogy ők Egyházamat szolgálták. Ez olyan volt számomra, mintha szeretett apostolaim elítéltek volna Engem, majd pedig a Sátánnak hűséget fogadtak volna. Megmutatta Nekem a hívők lelkét is, kiknek hangjait a radikális fanatikusok hangjának tartották, és akiket bűncselekményekkel vádoltak. Láttam azokat, akik azt mondták, hogy Engem képviselnek, hogyan üldözik a prófétákat és a látnokokat, valamint azokat, akik ezek elpusztítására törekedtek. Nagy sötétséget kellett elviselnem, amikor láttam, hogy az a világ, ahol Én egykor laktam, nemcsak hogy vak lett azzal szemben, Aki Én Vagyok, de úgy tesz, mintha soha nem beszéltek volna Rólam nekik.

A földre dobtak, Arcomat a földbe nyomták, rugdostak, megkorbácsoltak, a Sátán pedig letépte ruháimat. Kínozott Engem, mely meghaladta emberi tűrőképességemet és fizikai testem ellenálló képességének legvégső határait. Ennek ellenére erőt kaptam, hogy szembe tudjak nézni elkerülhetetlen Keresztre feszítésemmel, mely halálra rémített Engem. Az ember iránti Szeretetem azonban felülmúlta emberi félelmemet.

Felszentelt szolgáim, akik nem lesznek hajlandók elárulni Engem, hasonló elszigeteltséget fognak elszenvedni. Meg fogják őket szégyeníteni, és félre fogják őket dobni. Elszigeteltségüket az Egyház nem fogja elítélni a benne uralkodó félelem miatt.

Amikor azok, akik a legkegyetlenebb és legaljasabb cselekedeteket hajtották végre a Testemen, Engem megkorbácsoltak, örültek. Gonosz embernek és hamis prófétának tartottak Engem, és így megkorbácsoltak. Miközben meggyalázták Testemet, szent mivoltukkal, igazságosságukkal, és a Szentírásban való jártasságukkal kérkedtek. Nem tudták elfogadni azt a próféciát, hogy a Messiásuk el fog jönni, hogy megmentse őket. Azoknak, akik Második Eljövetelemet hirdetik, azonos bánásmódot kell majd elviselniük.

Amikor meztelenre vetkőztettek, hogy még jobban megalázzanak, egy vörös posztóba öltöztettek Engem, mely alig takart be, s mindezt azért, hogy tovább folytathassák Testem meggyalázását. Amikor pedig a Fejembe tűhöz hasonló tüskéket szúrtak, azt állították, hogy az Emberfia egy csaló, és ezért nem méltó arra, hogy elfogadják. Kitépték a Szememet a helyéről, de ennek fájdalma jelentéktelen volt azon kijelentésükhöz képest, hogy nem fogadnak el, mint Isten gyermekeinek a Megváltóját.

Hamarosan mindezeket a dolgokat újra eljátsszák, amikor Engem, Jézus Krisztust, mint Egyházam Fejét félre fognak dobni, a Koronámat pedig elveszik Tőlem. Főségem egy hamis vezetővel, az antikrisztussal lesz felcserélve, és az Áldozati Báránnyal ellentétben, ő egy csillogó aranykoronát fog viselni. Ez alatt a megtévesztő külső alatt egy rothadt mag fog megbújni, és a hazugságok, hamisságok, istenkáromlások és az eretnekségek mellett, amelyek a szájából fognak áradni, ő mindent úgy fog átadni, mint a méhkaptárból folyó mézet. Ne ringassátok magatokat illúziókban, mert a fenevad szép megjelenésű lesz, hangja nyugtató, viselkedése pedig lenyűgöző. Ő jóképű és vonzó lesz, de a szájából mérget fog árasztani, mely meg fogja mérgezni a lelketeket.

Amikor a Keresztemet hordoztam, már nem voltam képes rá, hogy azt a Saját Erőmből tegyem. Annyira nehéz volt, hogy időnként csak egy-egy lépést tudtam tenni, és nagyon lassan haladtam előre. A Testem több helyen meg volt szaggatva, és a Vérveszteség miatt, többször is elájultam, annyira gyenge voltam. Egyik Szememre megvakultam, és a Fejembe fúródó tüskék miatt, azoknak, akik mellettem jöttek, folyamatosan törölniük kellett a Sebeimből kicsorduló Vért. Egyébként nem lettem volna képes egy lépést sem tenni előre.

Ugyanez fog történni Maradék Egyházammal is, mely Testem utolsó akolja. Ők a nehéz kereszttel úgy fognak menetelni, ahogyan azt Én is tettem, de a fájdalom, a durva bánásmód, a szenvedés és vérontás ellenére is a végsőkig ki fognak tartani. Mert Drága Vérem keresztül fog áradni a lelkükön, párhuzamosan Szomorúságommal – Keresztrefeszítésemmel. És azon a napon, amikor többé már nem fogják megtartani a Szentmise napi Áldozatát, Jelenlétem megszűnik. Amikor elérkezik a nap, hogy végleg megfosztják, keresztre feszítik és meggyalázzák Testemet – földi Egyházamat -, minden örökre meg fog változni.

Amíg Testem, az Egyházam tovább él a világban, fenntartja az életet. De amikor elpusztul, az az élet, ahogyan azt ismeritek, véget ér. Amikor Egyházamat elárulják, feláldozzák és félredobják, akárcsak Engem a Keresztre feszítésem során, akkor ez az idők végét fogja jelezni.

Jézusotok