Oly sok hazugság, amellyel a Pokol létezését tagadják, a Kereszténység veszte lesz

Drága szeretett leányom, attól függetlenül, hogy testi szenvedésed mennyire nehéz – mivel az egyre fokozódik -, fel kell ismerned, hogy hasonlóan érzek Én is.

A te szenvedésed csak egy töredékét tükrözi az Én szenvedésemnek.

A Velem való egységben, minden fájdalmadban és benső lelki sötétségedben, meg fogod ismerni azt a kínszenvedést, amelyet Én is elviseltem az emberiség bűneiért.

Sok ember tévesen azt hiszi, hogy az Én szenvedésem a Kereszten kezdődött, és ott be is fejeződött.

Az Én szenvedésem nem fog véget érni addig, amíg Isten minden gyermeke nem egyesül szeretetben és egyetértésben Atyám új Paradicsomában, ahol a bűn már nem létezik.

Annak ellenére, hogy Létezésemről milyen sokat beszéltek az emberiségnek, mégis gyűlölnek Engem.

Bár a hívők elfogadnak Engem, egymás között mégis csak a saját feltételeik alapján tolerálják Tanításaimat.

Sokan szeretettel és kedvességgel fognak bánni másokkal, de csakis akkor, ha azok, akiknek ők ezt az ajándékot felajánlják, egyetértenek az ő saját ideológiájukkal.

Például, sokan elítélik a bűnösöket, miközben nekik kedvességet kellene mutatniuk irántuk, és imádkozniuk kellene értük. Nekik e helyett jó példával kellene élen járniuk.

Néhányan megvetést fognak másokra zúdítani a helyett, hogy olyan szeretettel viseltetnének mások iránt, mint amilyet elvárnak tőlük, keresztényektől.

Soha ne ítéljetek el másokat, még akkor sem, ha nem értetek egyet velük, mert ehhez nincs jogotok. Senkinek sincs hatalma, hogy másokat elítéljen, csak egyedül Istennek.

Bár sok hívő továbbra is hódolatát fejezi ki Irántam, ezt mégis a saját elgondolásai szerint teszi.

Néhányan szükségét fogják érezni annak, hogy eltávolodjanak testvéreiktől, hogy megmutassák a világnak, hogy ők milyen tanultak a lelki dolgokban. Aztán a saját értelmezéseiket használják fel arra, hogy valójában mit is jelent az Én Irgalmasságom.

Hányszor hallottátok már, hogy Isten mindenekfelett irgalmas? Hogy Ő annyira irgalmas, és mert mindenkit szeret, sohasem ítélné el őket?

Hogy Ő sosem küldene egy lelket sem a Pokolba?

Hát ez egy hazugság! Az a sok hazugság, melyekkel a Pokol létezését letagadják, a Kereszténység veszte lesz.

Az emberek magukat ítélik a Pokolra. Nem Én küldöm őket oda. Ők választják azt, amikor nem fordítanak hátat a halálos bűnnek.

Ők nem fogják keresni a megbocsátást sem, de bűntudatot (lelkiismeret furdalást) sem fognak mutatni. Ez egy veszélyes gondolkodás, és minden kereszténynek kötelessége, hogy a Pokol veszélyére másokat is figyelmeztessen.

Oly sokan, beleértve azokat is, akik megtagadják gyermekeitől a Keresztség Szentségét, úgy beszélnek, mintha a bűnnek már nem is lenne jelentősége.

Téves azt hinni, hogy minden bűn megbocsátható.

Mindent bűnt meg lehet bocsátani, függetlenül attól, hogy milyen fekete is az a bűn, de csak akkor, ha a bűnös a megbocsátásra törekszik.

Most a Mennyből szólok hozzátok, hogy Isten minden gyermekét felkészítsem Második Eljövetelemre, és mit találok?

A börtön falai mögül beszélek hozzátok, egy cellából, ahová bedobtatok Engem, mert nem vagytok hajlandóak elhinni, hogy ilyen módon is beszélhetek veletek.

Ó, mennyire megbántotok Engem.

Azokhoz szólok, akik életüket Nekem szentelve töltötték, és akik a Szentírásban jártasak, de akik most visszautasítanak Engem:

Mivel most elutasítotok Engem, nagy gyötrelemben és nagy szomorúságban fog hagyni benneteket, amikor az igazság feltárul előtettek.

Mert akkor felismeritek majd azokat a lelkeket akiket félreállítottatok, amikor ezek megmentésében szükségem volt segítségetekre.

Mennyire sírásra és kétségbeesésre ejt a ti vakságotok, amelyet az alázatosság hiánya okoz nálatok.

Kételkedtek Szent szavaimban, mikor tárt karokkal kellene elfogadnotok,  és belém kapaszkodnotok, mert ti fuldokló lelkek vagytok, akik szívéből hiányzik a nagylelkűség.

Kérlek benneteket, válaszoljatok Hívásomra.

Szeretett Jézusotok,
Az emberiség Megváltója